Félix Anikó: Büntetett elő(ít)élet
A járványügyi helyzet miatti kényszerű bezártság emlékeztethet minket arra, hogy a Föld lakói közül sokan sokféle módon élnek fogvatartva, sokszor egész életükön át: az állatkerti állatoktól a különböző szociális intézményekben élőkön keresztül azokig, akik a saját családjukkal való kényszerű összezártságot élik meg fogvatartott helyzetként, mint a családon belüli erőszak elszenvedői. Míg ezekkel a csoportokkal inkább empatizálunk vagy semlegesen viszonyulunk irányukba, vannak ezen a nagycsoporton belül olyanok, akikkel szemben rendületlennek tűnik az ellenszenv és igen kis mértékű az empátia: a büntetőeljárás keretében fogvatartott, valamint a már szabadult büntetett előéletű emberek. Logikusnak tűnhet, hogy a különbség az előbbi és utóbbi csoportok között a bűnelkövetés ténye (vagy legalábbis egy azt feltételező/deklaráló hatósági döntés), ami az ellenszenv alapját is adhatja. Vannak azonban olyan vetületei az (ex-)fogvatartottakkal szembeni hozzáállásnak, amiről nem vagy csak kevéssé beszélünk.
Magyarországon a büntetett előéletűektől való társadalmi távolságot az elérhető adatok szerint utoljára 1995-ben mérték, amikor 19 megnevezett külcsoport közül a 4. legelutasítottabb volt ez a csoport. Az elutasítás ugyanakkor nem magyar sajátosság. És ha a büntetett előéletűekkel szembeni attitűdök negatívak, akkor a jelenleg eljárás alatt álló vagy már büntetésüket töltőkkel szembeni attitűdökről már ne is beszéljünk. Az általános sztereotípia szerint az elkövetőket az emberek többsége veszélyesnek, illetve megbízhatatlannak látja. Ezentúl, az amerikai kutatásokban sokszor előkerül – leginkább a fehér válaszadók körében –, hogy az elkövetőket valamely kisebbséghez tartozóknak, leginkább afro-amerikaiaknak vizionálják.
Ezen ellenérzéseket használják ki egyes politikai erők, amikor retorikájukban a szigorúbb büntetésekre, a halálbüntetésre vagy éppen a börtönlakók jogainak megkérdőjelezésére helyezik a hangsúlyt, leginkább a szavazatszerzés reményében, amit a szakirodalom büntető populizmusnak (penal populism) nevez. Így szolgálják ki és erősítik egyben újra a meglévő előítéleteket a büntetett előéletűekkel szemben.
Nem kis számú embercsoportról beszélünk: világviszonylatban az Egyesült Államokban van a legtöbb ember fogvatartva, Magyarországon a legfrissebb elérhető adat szerint átlagosan 17 251 főből állt ez a csoport 2018-ban. Egy beszédes mérőszám a börtönök telítettségének mértéke. Európán belül Magyarországon voltak a legzsúfoltabbak a börtönök 2017-ben, 124%-os telítettséggel, ami 2018-ra már lecsökkent 113%-ra, feltehetőleg részben a nemzetközi nyomás következtében.
Preview for Van Gogh and Britain exhibition in London
A bebörtönzöttek száma és a börtönök zsúfoltsága azonban nem feltétlenül tükrözi a bűnelkövetők számát, sokkal inkább arról árulkodik, hogy az adott társadalom mit kíván kezdeni a deviánsnak ítélt emberekkel. Tágabb értelmezésben beszélhetünk kirekesztő és befogadó társadalmakról, ami többek között összefügghet a gazdasági berendezkedéssel is. A „kinti” és „benti” társadalom közti párhuzam meghúzása nem újdonság: Michael Foucault a börtön mint totális intézmény működési elvét hozta párhuzamba a modern társadalom egészének működésével (i.e. fegyelmező társadalom), amennyiben a folyamatos megfigyelés érzésére épít mindkettő. Ez biztosítja ugyanis, hogy a bennelévők mindig megfelelően viselkedjenek.
A konkrét számadatokon túl egy adott társadalom, illetve politikai vezetés fogvatartottakkal szembeni attitűdjeit leginkább a velük való bánásmódban lehet tetten érni. Heves társadalmi viták övezik, hogy milyen jogok, így például, hogy milyen kulturális jogok illetik őket. Hiszen, míg az általános vélemény továbbra is az, hogy a bűncselekményt büntetés kell, hogy kövesse, kevesebb szó esik arról, hogy a börtönbéli körülmények, illetve az ott megtapasztaltak miatti traumatizáltság a későbbi visszailleszkedés esélyét nagy mértékben befolyásolják, amely utóbbi pedig össztársadalmi érdek kellene, hogy legyen. És akkor még nem is beszéltünk arról a tényről, hogy a büntetésüket töltők között már alapból felülreprezentáltak a traumatizált emberek, amely traumatizáltság sokszor egyenes utat jelent a bűnelkövetéshez. Az előzetes traumatizáltság foka pedig nyilvánvalóan összefügg bizonyos szocio-demográfiai változókkal, mint nem, etnikum vagy lakókörnyezet, illetve ezek együttesen hatnak az illető személyre, aki sokszor éppen az ezen tényezők okán elszenvedett diszkriminatív büntetéspolitika következtében kerül a büntetésvégrehajtás spiráljába.
A társadalom elutasító attitűdje azonban nem csak a „bemeneti”, de a „kimeneti” oldalon is megjelenik, megnehezítve ezen személyek társadalomba való visszaintegrálódását is, például a munkaerőpiacra, ami persze csak egy a sok tényező közül. Kutatások bizonyítják továbbá, hogy a megvetés az adott személyen túl annak családjára, sőt, akár tágabb környezetére is kiterjedhet.
Az általánosan elutasító attitűd következtében összességében kevés sikerük van azoknak a mozgalmaknak világszerte, amelyek azon dolgoznak, hogy segítsék a börtönök már eleve traumatizált populációját traumáik feldolgozásában, és ezáltal a majdani visszailleszkedésüket a társadalomba. Ilyen a Compassion Prison Project, amely kifejezetten a börtönök lakóinak kíván segítséget nyújtani traumáik feloldásában, de idetartoznak a különböző felekezetek rehabilitációs projektjei is.
A Compassion Prison Project tevékenysége közben
A börtönviselt személyek pszichés segítésén túl a társadalom tudatának formálása is szükségszerű ahhoz, hogy a társadalomba való visszailleszkedés mértéke világszinten javuljon. Ezt segítik Magyarországon például a kontaktuspozitív hatására építő börtönlátogatások vagy Iskolai Élő Könyvtár program, amelynek több, valamilyen szempontból hátrányos helyzetű vagy diszkriminált csoporthoz tartozó könyve között börtönviselt „könyve” is van, akivel a foglalkozás során a diákok beszélgethetnek. Talán bízhatunk abban is, hogy a mostani kényszerű bezártság sokakban hasonlóképpen fogja némiképp árnyalni a börtönben lévőkkel és a börtönviseltekkel szembeni előítéleteket, ami reintegrációjukat is elősegítheti.